Dráma helyett drámázás: a minden határon túlmenően melankolikus zenébe fojtott, roppantul fesztiválkompatibilis, de üresen kongó szerelmi történet egy-két tagadhatatlanul érzékeny részletet leszámítva az év egyik legunalmasabb filmje. Így veszik kárba Cate Blanchett remeklése.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
