Ha az erőteljesen archaizáló nyelvet, a minőségi, de hivalkodó zenét és a zsáner eszköztárának egyéb modorosságait kénytelen vagyok is helyteleníteni, azt be kell látnom, hogy az elsőfilmes Robert Eggers horrorparabolája elképesztő hangulati intenzitása és szuggesztív, a klisék csábításának ritkán…

Nem tudom, hogy az öncélú, komikumba fulladó keménykedés, a dramaturgiai káosz és az elnéző mosolyra ingerlő, kifejezetten a kritikai sznobizmusnak szóló, hollywoodiasan sekélyes ún. társadalomkritikai alapozás hármasából pontosan melyiknek köszönhető, hogy Kathryn Bigelow mozija a jótékony feledés…

A közvélekedéssel (hogy Coenék ezúttal nem csináltak kiemelkedő filmet) azzal a megszorítással tudok egyetérteni, hogy kiemelkedő filmeket viszont csináltak, mindjárt féltucatot. Az Ave, Cézár! majdhogynem szkeccsfilm, és a legnagyobb hibája, hogy mégsem egészen az - parádés stílusparódiáit egészen…

A meseszövés gördülékenysége érdekében szükség van néhány kevésbé organikus elemre is (a főhős találékonysága például többször is kikezdi a szituációk logikáját, a szereplők közötti kapcsolatok alakulása pedig legjobb esetben is csak többé-kevésbé hihető), de a Cloverfield Lane 10. ezzel együtt…