Nem tudom, hogy az öncélú, komikumba fulladó keménykedés, a dramaturgiai káosz és az elnéző mosolyra ingerlő, kifejezetten a kritikai sznobizmusnak szóló, hollywoodiasan sekélyes ún. társadalomkritikai alapozás hármasából pontosan melyiknek köszönhető, hogy Kathryn Bigelow mozija a jótékony feledés homályából egyszeriben kultfilmmé látszik válni. Megtekintését csak azoknak ajánlom, akik szeretnének még egyszer fellélegezni a kilencvenes évtized elmúlta felett.