Mivel a giccs kötelező eleme lett (mindig is az volt?) a holokauszt-filmeknek, roppant kellemetlen alkotás ez: kimozdítja a nézőt komfortzónájából. A Saul fia nem megmutat - azt aligha tehetné hatásvadászat nélkül - hanem érvényes látószöget kínál, teszi ezt ráadásul kényelmetlenül következetesen. El kell ismerni: páratlan atmoszférájú, rendkívüli film. ((Meglehet, hogy a befejezés kissé direkt, de az első jelenetet tanítani kéne.))
