Denis Villeneuve már korábban is bizonyította, hogy vonzódik a szélsőséges, hovatovább sokkoló megoldásokhoz. A Sicarióban sincs másként, és ez nem mindig válik a film javára - némi visszafogottsággal egy-két jelenetet hatásvadászból hatásossá lehetett volna formálni. A rendkívül szuggesztív képek vizuális üresjáratokkal váltakoznak, a kulcsjelenetek patikamérlegen adagolt feszültsége itt-ott a nagyforma ritmikai döccenőiben sikkad el. Mindazonáltal igazságtalan lennék, ha vitatnám, hogy a Sicario bizonyos részleteiben az ősz egyik kiemelkedő filmje.