A Strange Imaginary Animals óta világos, hogy az Eighth Blackbird interpretációira érdemes figyelni. Játékuk ezúttal is kifogástalan, s a könnyűzenei hatások felé nyitó, érzékenyen hangszerelt, szellemes darabok közül is csak Philip Glass Two Pages című - hogy is nevezzem? - kompozíciója lóg ki. Jóllehet a Glass-életmű ún. gondolati hátterét érteni vélem (bár egyes esetekben kétséges, hogy valóban az intellektus, vagy csupán a türelem tétetik-e próbára), mégiscsak azt hiszem, hogy nincs az a koncepció, amit az unalom ne tudna megfojtani. Márpedig a Two Pages közel hallgathatatlan.