Illik óvatosnak lennem az ítéletalkotással, mert a végtelenül elegáns rendezés és az összes szereplő bravúros játéka valószínűleg érdektelen alapanyagból is valami élményszerűt formált volna. A Fantomszál viszont, azt hiszem, tényleg semmilyen szempontból nincs messze a kiválótól - csak a ritmusérzéknek van itt-ott híján, ami rövid időre még ezt az érzékenyen kibontakoztatott és majdnem végig dinamikus románcot is mesterkéltté teszi. (Igen, megkockáztatom, hogy az egyébként is élvezetes film megérdemelt volna plusz fél óra játékidőt.)