A kiindulópont nem lehetne jobb. Minthogy zavarba ejti a nézőt, elég hatásos – minthogy (különféle módokon és szinteken) zavarba ejti az összes szereplőt, elég muníciót ad egy évadra elegendő viszonyváltás-sorozathoz. A Visszajárók azonban nem elégszik meg annyival, hogy – az alaphelyzet fantasztikus jellegét meghagyva – nézőit kényelmetlen igazságok belátására kényszerítő, azaz vérbeli dráma legyen. Inkább kínos magyarázkodásba kezd, így rejtélyhalmozó, zavaros fantasy-sci-fi-horrorrá válik, ami úgy böfögi vissza a legunalmasabb tengerentúli kliséket, hogy a jó ízlésű néző szégyelli magát az alkotók helyett.
