Merészség és invenció egyaránt kell ahhoz, hogy fogj egy nagyjából-egészében méltán apokrif formakészletet (az elektronikus popzenéét), felismerd a - hadd nevezzem így - barbár ritmusvilágban rejlő őserőt, és e durvára csiszolt monotóniára szinte klasszikusan míves zenei világot építs. A Get the Blessingé a legbátrabb jazzalbum, amit az utóbbi időben hallottam.