Tarantinóval szemben elfogult lévén kitartóan keresem azt a nézőpontot, amelyből az Aljas nyolcas remekműnek tűnik. Nem találom. Leginkább a kifejezés ökonómiájának hiánya feltűnő, amely ebben a funkciótlan formában idáig nem volt jellemző a rendezőre, de a patikamérlegen mért kompozíciók után az elbeszélés viszonylagos ritmustalansága is bántó. A film eklektikus beszédmódja - aminek egyébként néhány emlékezetes jelenetet köszönhetünk - ezúttal alighanem a kifejezetten eposzi ívű történet élét tompította. Persze meg kell jegyezni, hogy a kontextus ezúttal az Aljas nyolcas ellen dolgozik, hiszen Tarantino a nagy átlagot messze felülmúlva múlta alul önmagát.