Roppant kiábrándító, hogy ez volt Guillermo del Toro nagy filmterve. Az előzetesek egy gótikus horrorcsodát ígértek, és ez annyiban meg is valósult, hogy a Bíborhegy semmivel sem több vagy jobb a preromantika erősen megkopott tucatborzalmainál. Az érzelmeinket itt is kézivezérléssel irányítják: ha balsejtelmünknek kellene támadnia, azt disszonáns pizzicatók jelzik, ha meg kéne ijednünk - nem fogunk - azt a bámulatosan kifinomult hangerőváltásokból tudjuk meg. Engem azért mindenekfölött a film elkészültét lehetővé tévő döntés előzményei érdekelnének. Ki volt az, aki erre a homlokcsapkodósan együgyű forgatókönyvre azt mondta: "Jó. Csináljuk!" Piros pont egyébként a díszlet- és látványtervezőknek, bár jobban jártam volna, ha munkájukat körítés nélkül, egy képeskönyvből ismerhetem meg.