Vizuális invenció tekintetében - sőt, nem kizárt, hogy egyébként is - a legjobb darabja a sorozatnak. A nosztalgiafaktor viszont zavaróan magas. Tulajdonképpen az egész cselekmény ennek rendelődik alá: meg kell mutatni mindent, ami ikonná vált az eredeti trilógiából, méghozzá nem akárhogyan. Sorjáznak a hatásos belépők, érzelmes tekintetek és szimfonikus melódiák, a fanatikusok pedig nyilván olvadoznak a gyönyörűségtől. Kár, hogy látszik: ez volt a cél, és semmivel sem több. Az ébredő erő olyannyira hűséges az előzményekhez, hogy kizárólag a klasszikus trilógia cselekményelemeiből építkezik. Joggal vártunk ennél több bátorságot, de Abrams semmit sem kockáztatott.